Tulajdonképpen minden évszakot szeretek, mindegyik másképp más, másképp szép, másképp finom. Mindig azt gondoltam, hogy az időjárás milyenségén keseregni felesleges és hatástalan, hacsak nem vagyunk valamilyen mágikus szertartás birtokában, amellyel esőre bírhatjuk az égieket a legnagyobb szárazság közepén vagy éppen előcsalogathajtuk a napot a vaskos felhődunyha takarásából. Én nem rendelkezem ilyen képességgel, de be kell valljam, hogy néhány fohász nekem is elhagyta a számat, amikor a kicsit hűvösebb, párásabb, szemerkélősebb, kevésbé szélsőséges bonni időjárással kezdtem ismerkedni. Hiányzott a hó és hiányzott a hőség is. Itt ugyanis tavasz után csak lassan kerül le a zokni, az ősz végéhez közeledve viszont a melegebb kabát is tovább lapul a szekrényben.

Errefelé már az első napsugár megjelenésekor megtelnek a parkok, ellepik a székek a kiülős éttermek előtti tereket. Egyre többen töltik a szabadban a délutánokat és estéket, a városi látkép szinte narancsos fényben úszik az „Aperol Spritz”-es poharakról visszatükröződő napsugaraktól.

Minden évszakban sokszínű és sokízű a természet ajándéka, vétek nem megfogni, megszagolni és megkóstolni mindent, amivel a környezetünk kényeztet minket, de talán mégis a nyár az, amikor nemcsak az alapanyagok, de helyszínek terén is gazdagodnak a lehetőségek. Megnyílik az erkély, a terasz, a kert, a park, a piknik pléd az autók és biciklik csomagtartójának állandó darabja lesz, a jégakkuk a fagyasztó fiókjaiban landolnak, készen arra, hogy később a hűtőtáska mélyén megbújva őrizzék meg szomjoltóink hűsségét. A környéket belengi a grillkolbász illata, és baráti társaságok kacajától lesznek hangosak az esték. Az italokba jégkockák kerülnek, desszertnek is már „csak egy fagyi” csúszik le.

Németországban nagyon népszerű a grillezés. Nagyon népszerű. Ha a hőmérséklet tartósan 10 fok fölé emelkedik, megállíthatatlanul beindul az erre épülő iparág és megjelennek a legújabb és legkülönbözőbb grillfelszereléseket kínáló prospektusok, lépten-nyomon óriásplakátok hirdetik a jobbnál jobb grillsütőket és tartozékokat. Ha körbenézünk a városban, alig találunk olyan erkélyt, legyen az bármilyen aprócska, amelyen  ne várakozna egy "Wurst"-ra éhező szerkezet. Természetesen azoknak sem kell lemondaniuk a szabadban sütögetés adta mámorról, akik nem rendelkeznek legalább egy francia kilépővel, ugyanis a boltokban kapható mini, mobil vagy éppen egyszer használatos grillekkel felfegyverkezve bármelyik parkban - jobb esetben az erre kijelölt területen, rosszabb esetben, ahol éppen kedvünk tartja - beizzíthatjuk a parazsat.

Nemrégiben nyílt egy kiállítás az egyik helyi múzeumban „A németek és az autójuk” címmel, amely azt mutatja be, hogy hogyan fejlődött ki az a szoros kapcsolat, amely ma a németeket és a négykerekűjűket összeköti. Azt hiszem, hogy egy „A németek és a grillsütőjük” című kultúrtörténeti utazás is hasonlóan érdekes összeállítást eredményezne. Én biztosan ott lennék az első látogatók között.

A grillezés abszolút free style, ki így, ki úgy készül rá. A boltok hatalmas választékkal állnak az elfoglaltabb, főzni nem szerető, nem tudó vagy idő hiányában alkalmat nem találó vásárlók rendelkezésére. Manapság már mindenféle pácolt, tűzdelt, nyársalt húst vagy zöldséget egyszerűen csak a kosárba emelhetünk a polcokról vagy kikérhetünk a pultból. A saláták és az öntetek is előkészítve, zacskózva, dobozolva, igencsak kényelmes megoldást kínálnak a rohanóknak, idő- vagy épp kedvhiány esetén remekül beválnak. Bár én a „csináld magad” híve vagyok, adótott már egy-két alkalom, amikor mi is próbára tettük az előre pácolt készárut. Sajnos, azt kell mondjam, hogy amilyen megragadó a látvány, annyira unalmas az íz, de persze ez is, mint oly sok minden más is, ízlés dolga. Én nagyon szeretem a fűszerezés adta szabadságot és az izgalmat, amely az alkotás közben járja át a lelkem. Feldob és élénkít a szín- és illatkavalkád, amely ilyenkor nem csak engem, hanem az egész konyhát is a hatalmába keríti. Izgatottan várom, hogy vajon milyen ízeket sikerül előcsalogatni a csodás alapanyagokból és, hogy vajon ízlik-e majd a családnak, a vendégeknek a lelkesedéssel fűszerezett fogás. Számomra ez jelenti az alkotói szabadságot. A végén minden ráfordított időért kárpótolnak az üres tányérok, az elégedett tekintetek és a hangos hümmögések.

Egy vegetáriánus grillvacsora menüje

Húsevők vagyunk, de mindig örülök, ha a vegetáriánus barátok meglátogatnak bennünket, hiszen a nekik való ételkészítés újfajta lehetőségeket, irányokat nyit meg. Ráadásul dupla kihívás keretében a hűtő maradékát voltam kénytelen felhasználni, mivel utazásra készültünk, és nem szerettem volna nagy készleteket hátrahagyni. Maradékokból tartalmasat és finomat főzni mindig az egyik legkreatívabb feladat. Most az alábbi menüvel vártam a barátokat:

Grillezett sajtok

Grillezett zöldségek (cukkini, kaliforniai paprika, salottahagyma – ezek nálam nyáron mindig vannak itthon) rozmaringos-kakukkfüves-fokhagymás-citromos olajjal

Színes bazsalikomos paradicsomsaláta

Tzatziki vajretekből és répából

Mini túrózsemle

Bodzás-citrusos-mentás limonádé

Ha grillvacsorát szervezünk, érdemes többféle körettel készülni, hogy mindenki találjon kedvére valót. Általában próbálom változatosan összeállítani a menüt, különböző salátákat készíteni, különböző stílusú öntetekkel, amelyek ennek ellenére, vagy pont emiatt remekül megférnek egy tányéron. A saláták mellett mindig készül valami tartalmasabb is, főleg valamilyen sós péksütemény, amivel a tányér alján összefolyt szaftokat alaposan ki lehet tunkolni. Most egy túrós minizsemlét készítettem.

Az eredeti recept a Dr. Oetker: Süteményeskönyv kezdőknek 1996-os kiadásában jelent meg, több családi kézen és némi átdolgozáson át kerül most megosztásra.

Ez egy nagyon egyszerű alaprecept, kezdőknek is bátran ajánlom, nem lehet mellényúlni vele. A végtelenségig variálható, játszhatunk a lisztek összetételével és arányával, a tésztájába tehetünk vaj helyett olívaolajat, extraként kevés aprított olajbogyót, diót, vagy friss zöldfűszereket is keverhetünk hozzá. A tetejét bármivel megszórhatjuk, szezámmag, tökmag, köménymag, napraforgómag, fekete hagymamag, vagy akár kevés szárított fűszer is kerülhet rá. Önmagában is remek vendégváró, kínáljunk hozzá valamilyen kencét, például fűszervajvariációkat, vagy egyszerűen sonkát, sajtokat és persze zöldségeket.

Hozzávalók:

350 g sima liszt vagy kenyérliszt (Németországban vagy a „Weizenmehl Type 405”-öst vagy élesztős tésztákhoz inkább a „Weizenmehl Backstark Type 550”-est szoktam használni)

150 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt

2 tk só

1 tk cukor

1 tasak szárított élesztő

250 g túró szobahőmérsékleten, vagy akár picit felmelegítve (A magyarországi túró darabosabb és szárazabb, itt inkább krémtúrónak nevezném azt, amihez általában hozzá lehet jutni. Mivel használok a tésztába teljes kiőrlésű lisztet, így nekem fel szokta venni krémtúróból is ezt a mennyiséget.)

50 g olvasztott vaj/zsír/olaj

200-250 ml langyos víz (A teljes kiőrlésű liszt miatt lehet, hogy még egy pár cseppel több is kellhet)

Kb. 30 g olvasztott vaj a lekenéshez

Elkészítés

A tészta összeállításánál rendkívül egyszerű. A liszteket belemérjük a robotgép táljába, összekeverjük a sóval és a cukorral, majd mélyedést készítünk, és oda mérjük az összes többi hozzávalót. 10 perc alatt géppel kidagasztjuk. Rugalmas tésztát kell kapnunk, ami elválik az edény falától. Néha dagasztás után kiborítom egy lisztezett felületre és kézzel még átgyúrom, majd kiolajozott tálban lefedve minimum 40-45 percig kelni hagyjuk, vagy ameddig legalább a kétszeresére nő. Ekkor újra kiborítom a tálból, óvatosan átgyúrom, és annyi részre osztom, ahány zsemlét szeretnék belőle. Mivel most minizsemléket szerettem volna, ezért én 20 részre osztottam. A tésztadarabokból gombócokat formázok és egy sütőpapírral bélelt, kivajazott alumínium tepsibe* rendezem őket, majd körbekenem őket olvasztott vajjal, és ha van kedvem megszórom őket valamilyen maggal vagy fűszerrel. Ezután újra letakarva pihentetem őket legalább 20 percig, majd amikor már szépen megduzzadtak, 180 fokra előmelegített légkeveréses sütőbe teszem 20-25 percre. Sülés alatt a zsemlék összenőnek, de a vajas lekenés miatt szépen szét lehet választani őket.

*Megjegyzés: Amennyiben kerámia sütőben szeretnénk sütni, akkor a sütő alsó részében süssük a zsemléket és egy kicsit hosszabb sütési idővel számoljunk. Ha közben nagyon pirulna a teteje, egyszerűen borítsunk rá egy sütőpapírt vagy alufóliát. Mielőtt kivesszük, mindenképpen ellenőrizzük, hogy az alja is megsült-e. Persze ez attól is függ, hogy kinek milyen sütője van, egyéni jellemzőket figyelembe kell venni.